Another Broken World

16. Fejezet

Nem vagyok a magam ura... Vagy csak szimplán megkattantam? (Ichigo)

Miután kopogás szakítja félbe a kis magánakciónkat, felülök az ágyon. Eltelik pár pillanat, mire leesik, hogy ki az illető aki beakart törni hozzám. Felkapom a ruháim, majd az ajtóhoz sietek.
- Várj Lisa, semmi baja az ajtómnak. - nyitom ki a bejáratot neki. - Miben segíthetek? - kérdezek rá, mire látom, hogy Akira eltűnik a szobámból. Ezt meg mi lelte?
- Csak aggódtam, mert amikor utoljára láttalak, nem voltál valami fényesen. - Gyönyörű smaragdzöld szemeiben aggódás csillogott, földig érő rózsaszín haja pedig egy fonásba volt összefogva. Még mindig az egyenruháját viselte és fehér, damilos szemüvege is az orrán csücsült. Biztos különórája volt.

- Semmi bajom, ne izgulj! - mosolyogtam, amit viszonzott, de látszott rajta, nem győztem meg. - Mondom, hogy minden oké! - veregettem meg finoman a vállát. - Ha nem nagy gond, szeretnék elmenni fürdeni és aludni. Eseménydús délutánom volt.

- Persze, nekem is még tanulnom kell, jó éjszakát! - ezzel megfordult és megindult a folyosó végén elhelyezkedő "lakosztályába".

Bezártam az ajtóm, majd felkaptam egy 2 számmal nagyobb piros pólót és elmentem zuhanyozni. Fogmosás után levetődtem az ágyamba és a telefonomat nyomkodtam. XXI. század találmányai néha jól jönnek. Még csak most tűnt fel, hogy nincs meg Akira száma... Talán Ayano tud segíteni.

*Szia Chibi!👋* - küldtem neki üzenetet messengeren. A suliban a Wi-Fi az egyetlen, ami még emberinek tűnik.

*Hali! Mizu?😊* - ez gyors volt! Akkor biztos nem a koliban van, mert ott rohadt lassú a net.
*Üdvözlöm Takanorit!😏😉 Ha már ott van, megtudnád kérdezni tőle, hogy mi Akira telefonszáma?😁* - most biztos pirul. Kis cuki!

*Meg sem kérdezem honnan tudod...😂Egy pillanat és mondom.😉* - pillanatokon belül, már a telefonomba pötyögtem a számokat és elmentettem "Akira😈" név alatt.
*Köszi.😘 További jó szórakozást!😈😉 Nem is zavarok, jó éjt!💗💤* - ezzel, le is csatlakoztam. 

Na most ugrik a majom a kútba! Remélem nem csináltam semmit...

*Szia Akira! Gondoltam megkérdezem, hogy miért tűntél el, ha én csináltam valamit, sajnálom! Ja és Ichigo vagyok!* - küldtem el az üzit. 

A percek múltak, de választ nem kaptam. Forgolódtam és kb olyan háromnegyed óra múlva pittyegett a telóm.
*Honnan szerezted meg a számom?* - kössz...

*Takanoritól*

*Megvan a tesóm száma?*

*Hülye! Ayano vele van.*

*Jaa...*

*Merre vagy?*

*...Miért érdekel? Úgyis nagy ívben le vagyok szarva, akkor is amikor melletted vagyok..* - Oó...Asszem mérges...

*Nagyon sajnálom Akira, de nagy zűr lett volna, ha a gondnokot hívja. Mit mondtál volna? Miért vagy a szobámban, a lány koleszban, meztelenül? Nem akarlak bajba keverni.*

*...*
*Akira...* - ezek után nem kaptam választ. Leraktam a készüléket az éjjeli szekrényemre és a párnámba temettem arcomat. A könnyeim utat törtek maguknak. Nem próbáltam megakadályozni... 

Nem tudom, meddig lehettem így, egyszer neszre lettem figyelmes. Kit érdekel! Had legyen!

- Ichigo, mi történt? - a túlságosan is ismerős hangra azonnal felkaptam a fejem. A telómmal együtt. Gyorsan bepötyögtem az üzenetem, elküldtem és villámsebességgel csaptam fel az asztali lámpám.

- Kakeru, mit keresel itt? - hátráltam az ágyamban. A párnám alatt kitapogattam Bloody Rose-t abban az esetben, ha használnom kellene.

- Gondoltam meglátogatlak. Folyamatosan melletted ólálkodott az az idegesítő csávó, így nem volt időnk beszélgetni. Hiányoztam, igaz? - lépett közelebb, a szorításom pedig erősödött pisztolyomon. - Mekkora mázli, hogy nyitva hagytad az ablakod. Rossz szokásodnak hála, végre kettesben lehetünk.

- Mit nem értesz abból, hogy hagyj békén? Különben is már van barátom! - húzódtam még közelebb az ágytámlához.
- Nem látom sehol és az előbbi zokogásból kiindulva, nem így gondolom.- tett előre még egy lépést.

- Ne gyere a közelembe! - rántottam elő fegyverem és egyenesen felé szegeztem. Arcán először meglepetés, majd félelem futott át.

- Az... Te démonvadász vagy? Hiszen vámpírszagot árasztasz magadból! - hátrált, mire egy gonosz vigyor terült el a képemen. - Elfelejtettem volna mondani? A pasim vámpír!

- Már korábban is éreztem, ne meséld be nekem, hogy már a másik sulidban is együtt voltatok!

- Mi van? - ez meg mégis mi a fészkes fenéről beszél? - Az ki van zárva!

- Ezért akartalak megszerezni magamnak! - villantak elő szemfogai. Remek...

- El kell keserítselek, démon vadász vagyok, valamint a fegyverem főleg a vámpírokra halálos. Meggondolandó, hogy szeretnéd e ha ezüsttöltény fúródna beléd. Utoljára figyelmeztetlek, ha az én és a barátaim közelébe merészkedsz, megismerkedhetsz egy ősi vadász család leszármazottjával és annak segítőjével, Bloody Rose-al. - ezt meg honnan tudom? - Mit gondolsz? Megegyeztünk? - néztem rá kérdőn, de választ már nem tudott adni, ugyanis a falhoz nyomódott. 

- Akira! - pattantam ki az ágyamból a fiúhoz rohanva. - Engedd el, már megoldottam. Többet nem látjuk. - öleltem meg, mire lerakta a vöröskét, aki az alkalmat megragadva olyan gyorsan tűnt el mint ahogy felbukkant. Még hallottam, amint azt suttogja, "ígérem".

- Te nagyon hülye, miért nem csuktad be az ablakot, bajod is eshetett volna! - fordult meg és szedte le a fejemet. Semmit nem válaszoltam, csak könnyes szemekkel magamhoz szorítottam. - Ichigo? Minden oké? Miért sírsz? Csinált valamit, mert ha igen esküszöm én...!

- Nem. Megtántorodott amint meglátta a pisztolyom. - felpillantottam és a korábbi vörös szemek és szemfogak már eltűntek. - Az ablakot pedig miattad hagytam nyitva, reménykedtem, hogy visszajössz... - eredtek el ismételten könnyeim. 

- Többet nem hagylak egyedül. - fonta körül karjait derekamon. Szemébe néztem, mire ő ezt kihasználva ajkait enyéimre tapasztotta. El nem engedve egy pillanatra sem, az ágyra döntött. - Szeretlek Ichigo!

- Én is téged Akira... - majd újra megcsókolt, de ezúttal gyengéden, mintha törékeny porcelán lennék. Ez mindent bizonyított, szavak sem kellettek, hogy megértsem, valóban szeret.

Figyelem, figyelem!

Estét éjjeli bogárkáim!💗
Tudom, hogy egy kicsit elcsúsztam vele,😅 de hoztam a beígért részt nektek. Azt nem tudom megmondani, hogy Chibi mikor folytatja, mert ő eléggé kiszámíthatatlan ilyen téren,😂 de majd nyúzom vele. Addig is jó olvasást kívánok, remélem elnyeri tetszéseteket!💖
~ Ichigo ~

Another Broken World

15. Fejezet (18+)

 Egy újabb félbehagyott akció. Ki az a titokzatos Ő? (Akira)

Valljuk be, meglep tüzessége. Nagyon is, de határozottan tetszik. 
Húzom sunyi mosolyra ajkaimat, és fordítom át magunkat. Végigsimítok arcán és állát megfogva húzom fel ülő helyzetbe, majd hajolok ajkaira egy lassú szenvedélyes csókra. Kezeim se tétlenkednek, hátára simítva csatolom ki melltartóját és húzom le vallairól pántjait.
Elhajolok tőle és ismét ledöntöm, majd megnyalva ajkaimat engedek meg egy perverz mosolyt. 
Szegény eddig is vörös volt,  de ezek után még vörösebb lett. Érett paradicsom se tudna vele versenybe szállni. 
Nyakára hajolok, majd azt kezdem el csókokkal behinteni, néhol pedig orrommal cirógatom vékony bőrét.
Ütő erénél kicsit elidőzök, mert valljuk be, eléggé beindította a bennem lakozó vámpír fantáziáját is, amit elég erősen kell elnyomni, hogy ne mélyesszem fogaimat kecses nyakába. Majd máskor Akira...
Egyik kezemet mellére vezetem amitől kissé megremeg és egy apró sóhaj hagyja el ajkait.
Nyakától eltávolodok és másik mellére hajolok majd kapom be ágaskodó bimbóját. Gyengéden megszívom ennek hatására felnyög, utána pedig azonnal szájához is kapja kezét.
Felkuncogok rajta és bátrabb mozdulatokkal kényeztetem, néha néha gyengéden ráharapva.
Kezeit elveszi szájától. Az egyikkel a takarót szorítja meg, míg a másikkal hajamba túrva markol tincseimbe, így húzva fel magához egy vad csókra.
Viszont a következő pillanatban lenyomódik a kilincs az ajtó pedig nyitódna, de hála a gyors reakciómnak és mozgásomnak még időben elé állok megakadályozva azt. 
Igen ilyenkor szeretek vámpír lenni.
- Ezzel meg mi van? - hallunk meg egy ismeretlen hangot kintről. - Ichigo nyisd már ki az ajtót! Lehet beragadt... Én hülye, megyek hívom a gondnokot.
Heeeehhh? 
Nézek rá az ágyon ülő lányra aki először meglepetten néz, majd miután sikerült feldolgoznia az információkat melltartóját és ingét felkapva tol arrébb a kijárattól.
- Várj Lisa, semmi baja az ajtómnak! - nyitja ki az említett tárgyat. - Miben segíthetek? - kezd el a lánnyal csevegni.
Jah hogy én így le vagyok szarva. Értem köszi. 
Lépek ki az ajtó takarásából amit gyors mozgásom miatt a tárgy túloldalán álló lány nem láthat. Összeszedem hiányzó ruhadarabjaimat és a szobámban termek.
- Faszom! - dobom le a ruháimat a szoba egyik sarkába. 
Most megint saját magamnak kell kiverni, mert természetesen barátocskám áll mint a cövek, miért is ne? Még az előbbi kis akció miatt sem lankadt le.
Sóhajtva túrok bele hajamba és rogyok le az ágyra, de fel is pattanok azonnal.
Én ugyan ki nem verem magamnak. 
Állok be a szekrény elé és magamra kapok egy alsót. Nem mondanám kényelmesnek, sőt... De erre a pár percre kibírom.
Felveszem a lyukacsos kissé kopottas, világos farmeromat, hozzá egy hosszított, bő fekete pólót, ami valamilyen szinten eltakarja állapotomat.
Értitek, ÁLLapot... Hehe, mekkora humor herold vagyok. Nah de visszatérve...
Még gyorsan a pólóra felkapom a piros-fekete kockás hosszú ujjú ingemet. Kilépve a szobámból elhagyom az iskola valamint a kollégium területét, majd elindulok a már jól ismert ház felé. Nem tudom mennyi lehet az idő, de már sötétedik és az utcai lámpákat is felkapcsolták.
- Ha Ichigo nem fejezi be amit elkezdett, majd más be fogja. - villannak meg szemeim vörösen, és talán ez az a pillanat ahol teljesen elvesztettem az irányítást a testem felett.
Ő nyert...

WARNING!

Halihó éjjeli bogárkáim! 💗
Nem fogjátok elhinni, de Chibi kész van az új fejezettel és perceken belül kint is lesz az oldalon, olvasásra készen. AZONBAN, ezúton figyelmeztetek minden 18 éven aluli olvasót, hogy csak saját felelősségre olvassa el a fejezetet.🔞 Drága Chibi, (egyem a szívedet😘) ugyanis nem kevés káromkodást használt, valamint az elején és a végén is 18+ -os jelenteket tartalmaz a story. Megpróbálok én is firkantani valamit a héten, remélhetőleg a suliban a tanáraim is lesznek olyan kedvesek, hogy nem adnak temérdek házit.😅 A lényeg, hogy én előre figyelmeztettem mindenkit, a többi már nem az én dolgom. Reklám time!❗ Továbbra is várjuk a véleményeiteket az oldal valamint a történet kapcsán, valamint az oldalaim száma bővült egyel. Ha gondoljátok kukkantsatok be. 😉
További szép estét kívánok, hamarosan jelentkezem.💓
~ Ichigo ~

 

Warning!

Hali!👋

Tudom, régen írtunk, és már van aki legszívesebben elásna minket miután leütött egy ásóval, amiért nem folytattuk a storyt már egy ideje👀😅 Tényleg nagyon sajnáljuk, hogy így eltűntünk, csak nem igazán sikerült géphez jutnom, Chibi meg nem tud belépni, így azt is meg kell csinálnom... Megpróbálunk minél hamarabb összehozni egy részt, de nem tudom még mikor lesz erre lehetőség.😓
A lenti linken megtalálható egy újabb agyszüleményem, melyet másik tesómmal írunk. Ha gondoljátok és érdekel mindennapi szenvedésünk, kukkantsatok be.😉💓
A leghamarabbi viszontlátásra!💗
Bye-Bye👋
~Ichigo~

https://life-of-the-crazy-girls.blogspot.com/

Another Broken World

14. Fejezet

A vörös rohadék! A pasim egy vámpír?! ( Ichigo )

Valami olyan jó meleg.
- Hmm - húzódom közelebb.
Lassan kinyitom a szemem, megpillantva Akira hatalmas vigyorát.
- Jó reggelt hercegnő.
- Mi a franc!? - lökök rajta mire ő hatalmas puffanás közepette, a földön landol.
- Au...
- Oh! Bocsi, jól vagy?
- Persze... Arra keltem, hogy rohadtul elzsibbadt a kezem, de megpróbálok kedves lenni, erre lelöksz az ágyról. Kurva jól vagyok!
- Megijesztettél! Eddig minden reggel egyedül keltem, de most egy csávó fekszik mellettem fülig érő vigyorral. Mázlid, hogy nem kaptam szívrohamot! - húzom fel nyakamig a takarót, ugyanis csak egy póló van rajtam.
- Bocsi kicsit túlreagáltam. Te, hova lettek a ruháim?
- Ne engem kérdezz! Én a fürdőben voltam és mire visszatértem már aludtál. Vagyis csak azt hittem...
- De jó.
- Te Akira... - hajolok közelebb, mire elvörösödik
- Izé... Igen?
- Tudod, ami este történt... köztünk - suttogom a fülébe miközben kezem a mellkasára helyezem.
- Igen?
Hmm, szóval így állunk...
- Ugye emlékszel mi történt? - lehelem ajkaira.
- Attól függ, hogy mire kellene emlékeznem - ejti rabul ajkaimat egy szenvedélyes csókra.
- Hmmm... - adom át magam Akirának, aki a következő percben maga alá fordít, majd lassan elhajol. - Mindenre...
- Rendben.
- Ugye tudod, hogy mindjárt kezdődik az óra? - lihegem, miközben elhajolok.
- Szerinted mennyire érdekel? - hajol nyakamra, amit először puszilgatni, majd szívogatni kezd.
- Ah... Akira... Ezt nem szabadna... - próbálom meg eltolni magamtól, de ez a marha túl erős.
- Miért nem? - távolodik el tőlem pólómból kibújtatva.
- Ez egy iskola és bárki meghallhatja... - takarom el magam kezeimmel.
- Legalább tudják, hogy már foglalt vagy...
- Mi lesz, ha egy tanár meghall minket? Bajba fogsz kerülni...
- Nyugi már, hangszigeteltek a szobák. De ha nem hiszel nekem, átmehetünk hozzánk is. Takanori úgyis már suliba van, ott meg senki nem hallja.
- Biztos vagy benne? Ezt nekem nem mondták amikor idejöttem. Különben is ott már Takanori-kun és Ayano.... Valamint, szerinted nem vennék észre ha elindulnánk?
- Mindegy, inkább hagyjuk, már elment tőle a kedvem.
- Akira várj! - pattanok fel hátulról átölelve . - Már nem szeretsz? Ez lenne a baj, mert ha igen akkor én...
- Egy szóval se mondtam, hogy nem szeretlek. - ölel magához, felém fordulva - Csak már elment a hangulat.
- Én csak nem akarom, hogy bajba keveredj... miattam...
- Miért kerülnék bajba?
- Hát ha a tanárok rajtakapnak, hogy velem vagy, akkor...
- Ha ettől félsz, akkor van egy ötletem. Holnap péntek van. Mit szólnál egy randihoz? Utána elmehetnénk valahova, ahol együtt lehetünk és nem kell félni, hogy bárki is rajtakap minket.
- Tényleg? - kapom fel fejemet, miközben majd kicsattanok az örömtől.
- Ahan. Na mit szólsz hozzá?
- Igeeeen! - ugrok nyakába, aminek köszönhetően hátraesik az ágyon én pedig rá...
Ám egy kicsit rossz helyen landolok. A melleim... pont a fején... Olyan kínos!
- Annyira sajnálom! - kelek fel róla szinte azonnal, de ekkor derekamnál fogva visszaránt.
- Hová sietsz cica? - húz magára, ezután átfordítva minket csókolgatni, valamint simogatni kezd.
- Ah! - nyögök fel hirtelen, ám azonnal a számra is kapom kezem.
Ekkor a nyakamat kezdi el kényeztetni, majd egy hosszú csók után hirtelen kámforrá válik.
- Ez meg hová a fészkes fenébe tűnt? - mérgelődöm, miközben felöltözök, és a terembe sietek.
Majdnem elkéstem!
Huppanok le a helyemre elterülve a padon, de ekkor egy ismerős alak sétál be a terembe.
Ez most egy rossz vicc?! 
Lassan felemelem a fejemet, a tanár mellett álló vörös hajú srácra meredve.
- Ő itt az új diák, Yonezawa Kakeru.
- Örvendek! - vigyorog az osztályra, mire a lányok azonnal sikítozni kezdenek.
- Te meg mit...? - emelkedek fel a padból, aminek hála felém fordul, észrevéve engem.
- Ichigo! - rohan hozzám megölelni, majd nyomban le is kap.
Pont ekkor toppan be Akira...

- Mit művelsz?! - lököm el magamtól, miközben könnyeim kicsordulnak. Kiszaladok az udvarra átkozva azt a szemetet, aki ismételten tönkretette az életem. - Kakeru te idióta!! - leültem a földre tovább zokogva. - Akira... Akira...
Egész szünetben ott ülök itatva az egereket, de egyszer csak valaki elém áll. Felnézek, hőn szeretett Akirámat megpillantva, de azonnal el is fordítom a fejem. Most biztos utál.
- Akira...
El sem hiszem, hogy az, akit szeretek, a miatt az idióta miatt megutált. Ha elmondhatnám mi történt... de úgyse hallgatna meg.
- Honnan veszed hogy nem hinném el? Ha nem vetted volna észre, pont arra várok, hogy megmagyarázd mi volt az...
- Te meg honnan...?
Már megint tudta mire gondolok! Hogy csinálja ezt?
- Megbeszélhetnénk máshol? Zavar annak a szemétládának a képe.... - fordultam a vöröske irányába.
Ha szemmel ölni lehetne, szerintem már halott lenne.

- Gyere. - húz fel a földről.
Szinte egy érintésétől elolvadtam, de mikor elengedte a kezem, éreztem, hogy itt a vége. Lefagytam, lábam földbegyökerezett és csak bámultam előre, ahogy Akira egyre távolodik.
Ez nem lehet. Ne hagyj el...
Csordulnak ki könnyeim ismét, de ekkor felkap és hirtelen a szobámban találom magam.
- Mondtam, hogy gyere te hülye! - dob le az ágyamra, majd elém állva bámul rám.
- Ki a hülye? - ugrok fel - Persze, én vagyok a hibás, mert az az idióta csak úgy lekapott a terem közepén és még időm sem volt, hogy felfogjam, mi történik! Az az idióta, már általános óta próbálkozik nálam, mert azt hiszi,  mindent megkaphat, csak mert az apja gazdag és mindenki körülrajongja! Addig nem érdekeltem, amíg ki nem derült, a szüleim híresek! Persze azóta zaklat... Ha nem lettem volna elfoglalva azzal, hogy hová tűntél reggel, akkor talán nem engedtem volna le a védelmemet! - hadartam el az elmúlt 9 év történéseit egy levegővel és mire végeztem vörös is voltam. 1, a levegőhiány miatt, 2, zavaromban és még a könnyeim is kicsordultak.
 - Jól van, nyugi.
- Akira...? - lepődöm meg, mikor magához ölel nyugtatva. - Azt hittem hülye vagyok... - lépek hátrébb lenéző pillantással.
- Miért lennél hülye?
- Hmmm... úgy rémlik 2 perccel ezelőtt még hülye voltam...
Most meg mi a fenéért fordult el?
- Legyen. - ragadtam meg arcát megcsókolva őt.
- Baszki...
- Mi a baj? - nézek rá, majd csöppenést hallok és érzem, hogy vérzik a nyelvem.
Ez fura... eddig nem bírtam,de most valahogy....
- Akira... mi történik...? Hirtelen olyan meleg lett...
- Ichigo jól vagy?
- Akira... - kezdem el lehámozni a ruháimat, miközben közeledem a kissé elvörösödött Akira felé.
- Ichigo mit csinálsz?
- Akira te mégis mit..? - ám nem bírom végig mondani, ugyanis hatalmas fájdalom nyilall a testembe. Megharapta a nyakam. - Te mi vagy? - nyögöm ki, ugyanis a fájdalom hirtelen élvezetes lett. Ekkor elhajol és kivillannak a szemfogai. - Egy... vámpír? - úgy látom kissé elborul a tekintete, de minden gondolkozás nélkül rátapadok a szájára.
Viszonozza, eközben hátrálni kezdünk.
Érzem ahogy a hátam lassan megérinti az ágyat, de már az sem érdekel többé,  mi fog történni, egyszerűen átadom magam Akirának.
Óvatosan ledönt az ágyamra, majd levéve felsőjét, ismét fölém mászik rabul ejtve ajkaim. Kezével közben minden egyes porcikámon végigsimít.

- Mm... - rezzenek meg, mikor derekamhoz ér.
Lassan kigombolja ingem, számról nyakamra áttérve. Végigcsókol kulcscsontomon, óvatosan megharapdálva. Sóhajtok, mire ő köldököm köré hint apró puszikat. Felkacagok hajába túrva.
- Csikis.
Felemelkedik, de nem sokáig marad így, ugyanis átfordítva magunkat, a nyakára tapadok. Szívogatni kezdem, ahogy ő tette az előbb.
Kezemmel lassan végigsimítok mellkasán, egyre lentebb haladva.
Gondolkozni sincs ideje, ugyanis nadrágját, alsójával együtt lerántom róla, amire csak pislog. Hehe.
- Ichigo?? - fogja le kezem, ahogy lentebb kezdek el tevékenykedni. - Komolyan akarod?
- Nem, csak úgy poénból arra gondoltam, felizgatlak és itt hagylak. Szerinted?
- Hülye kérdés volt, ugye?
- Eléggé.

Another Broken World

13.Fejezet (18+)
Új diák a láthatáron. Bekavar a vöröske? (Akira)

Reggel arra kelek, hogy elzsibbadt a kezem. Kinyitom a szemem, és Ichigo a kezemet használta párnának. Milyen aranyos.
- Hmm - húzódik közelebb.
- Jó reggelt hercegnő. - vigyorgom rá... 
Na jó, mosolyogni akartam, próbáljuk újra. Mosolyodom el, amiből, végül nem lesz semmi, csak valami eléggé fura arc
- Mi a franc!?
- Au... - nyögtem fel.
- Ah! Bocsi, jól vagy?
- Persze... - felelem gúnyosan - Arra keltem, hogy rohadtul elzsibbadt a kezem, de megpróbálok kedves lenni, erre lelöksz az ágyról. Kurva jól vagyok! - kelek fel.
- Megijesztettél! Eddig minden reggel egyedül keltem, de most egy csávó fekszik mellettem fülig érő vigyorral. Mázlid, hogy nem kaptam szívrohamot!
- Bocsi kicsit túlreagáltam. - nézek szét és keresem a pólómat, és a nadrágomat. - Te, hova lettek a ruháim?
- Ne engem kérdezz... Én a fürdőben voltam és mire visszatértem már aludtál, vagyis csak azt hittem...
- De jó. - ülök le az ágyra, majd fekszek el rajta, és nézek rá Ichigora. 
- Te Akira... - hajol közelebb, mire elvörösödöm.
- Izé... Igen?
- Tudod, ami este történt... köztünk...
- Igen? - karolom át egyik kezemmel, és húzom magamra.
- Ugye emlékszel mi történt?
- Attól függ, hogy mire kellene emlékeznem - hajolok ajkaira, majd csókolom meg, úgy igazán, szenvedélyesen.
- Hmmm... Nem is tudom, emlékeztess.
- Rendben. - mosolyodom el sunyin, majd újra megcsókolom.
Kezemmel végigsimítok oldalán, pólón keresztül, majd benyúlva pólója alá kezdem el hasát, majd oldalát simogatni.
- Ugye tudod, hogy mindjárt kezdődik az óra?
- Szerinted mennyire érdekel? - hajolok nyakára, és kezdem el puszilgatni, majd szívogatni, de óvatosan, hogy ne maradjon helye.
- Ah... Akira... Ezt nem szabadna...
- Miért nem? - távolodom el tőle, majd bújtatom ki pólójából, és visszahajolok nyakára
- Ez egy iskola és bárki meghallhatja...
- Legalább tudják, hogy már foglalt vagy... - húzom el kezeit.
- Mi lesz, ha egy tanár meghall minket? Bajba fogsz kerülni...
- Nyugi már, hangszigeteltek a szobák. De ha nem hiszel nekem, átmehetünk hozzánk is, Takanori úgyis már suliba van, ott meg senki nem hallja.
- Biztos vagy benne? Ezt nekem nem mondták amikor idejöttem és különben is ott már Takanori-kun és Ayano.... Valamint, szerinted nem vennék észre, ha elindulnánk?
- Mindegy, inkább hagyjuk, már elment tőle a kedvem. - nagyot sóhajtva kelek fel róla, és állok fel.
- Akira várj! Már nem szeretsz? Ez lenne a baj, mert ha igen akkor én...
- Egy szóval se mondtam, hogy nem szeretlek. - fordulok meg és ölelem magamhoz - Csak már elment a hangulat.
- Én csak nem akarom, hogy bajba keveredj... miattam...
- Miért kerülnék bajba?
- Hát ha a tanárok rajtakapnak, hogy velem vagy, akkor...
- Ha ettől félsz, akkor van egy ötletem. - ülök le az ágyra, és húzom ölembe. - Holnap péntek van. Mit szólnál hozzá, ha elmennénk randizni, és elmennénk valahova, ahol együtt lehetünk, és nem kell félni, hogy akárki rajtakap minket. - Tényleg?
- Ahan. - mosolyodom el, és simítok végig arcán. - Na mit szólsz hozzá?
- Igeeeen! – ugrik a nyakamba.
Mikor hátraesek az ágyon, és mellei az arcomban landolnak, nem kicsit lepődöm meg. De kezeim akaratlanul is elkalandoznak testén, mikor felkel rólam, és mivel csak egy melltartóba van, megcsodálhatom őket közelebbről is. - Annyira sajnálom!
- Hová sietsz cica? - húzom magamra, majd átfordítva magunkat kezdem el, csókolni, és simogatni.
- Ah!
Perverzen elmosolyodom, és áttérek nyaka kényeztetésére, amit pár nyögéssel jutalmaz. És ekkor villámcsapásként hasított fejembe az ötlet, és egy hosszú csók után eltűnök a szobából. Most nagyon fog utálni, úgy érzem. 
Nyugodtan sétálok a terem felé, mert miért sietni? Ráérek. Odaérve, azonnal be is nyitok, de meg is bánom. Ugyanis olyan látvány fogad, ami nem igazan tetszik.

 















- Mit művelsz?!
Mi van? 
Hagyom, hogy kiszaladjon mellettem a teremből, de nem megyek utána. Nem értem mi volt az az ölelés, de kurva mérges vagyok. 
Mit ölelget ő másokat? 
Megyek be a terembe és ülök le a helyemre, miközben eléggé mérges szemekkel vizsgálom a vöröskét. 
A szünetben elindulok az udvar felé megkeresni azt az idiótát, de egy hatalmas lánytömeg állja utam. 
Mi a fasz? 
- Menjetek már az útból. - mordulok rájuk, mire azonnal utat adnak, csak egy vörösfejű köcsög áll az utamba.
- Te meg ki vagy, hogy beszélhetsz így velük? - nyomja nekem a hülyeséget, de kikerülve megyek el mellette, nem érdekel. 
Mikor odaérek hozzá, elfordítja a fejét. Nem tudom miért jöttem ide. Nem akarok most vele beszelni. Nagyot sóhajtva ülök le elé és nézem.
- Akira...
- Honnan veszed hogy nem hinném el? Ha nem vetted volna észre, pont arra várok, hogy megmagyarázd mi volt az... - nem akartam gondolatolvasást használni, de muszáj volt.
- Te meg honnan...? Megbeszélhetnénk máshol, egy kicsit zavar annak a szemétládának a képe.... - fordult a vöröske irányába.

- Gyere. - álltam fel, és húztam fel, majd elengedve kezét elindultam remélve, hogy követ, de csak áll ott, erre felkapom, és a szobájába viszem. - Mondtam, hogy gyere te hülye! - dobom le az ágyra, majd elé állva várom a magyarázatot.
- Ki a hülye? Persze, én vagyok a hibás, mert az az idióta csak úgy lekapott a terem közepén és még időm sem volt, hogy felfogjam, hogy mi történik! Az az idióta, már általános óta próbálkozik nálam, mert azt hiszi, hogy mindent megkaphat, csak mert az apja gazdag és mindenki körülrajongja! Addig nem érdekeltem, amíg ki nem derült, hogy a szüleim híresek, és persze azóta zaklat. Ha nem lettem volna elfoglalva azzal, hogy hová tűntél reggel, akkor talán nem engedtem volna le a védelmemet!
Nagy szemekkel pislogok rá, és próbálom felfogni az információt, majd mikor sikerül hatalmas nagy düh kap el. 
Az a kis senkiházi! Megölöm, ha hozzáér! 
Érzem, hogy szemeim vörösen kezdenek el izzani, ezért megnyugvás képpen, magamhoz húzom Ichigot, és átölelem.
- Jól van, nyugi. - mondom, de inkább magamnak, mint neki
- Akira...? Azt hittem hülye vagyok...
- Miért lennél hülye? - kérdezem, de nem nézek rá, mert a szemeim még mindig vörösek. Azon se csodálkoznék, ha a fogaim is látszanának
- Hmmm... úgy rémlik 2 perccel ezelőtt még hülye voltam... Hát legyen. - ezzel megragadja az arcom és közelebb húzza sajátjához. 
Ahogy megcsókol, azonnal vissza is csókolom, de kissé hevesebben, mint terveztem, így fogaim kissé felsértik a nyelvét. Megérezve a vér ízét, azonnal elválok tőle.
- Baszki...
- Mi a baj? Akira... mi történik...? Hirtelen olyan meleg lett...
- Ichigo jól vagy? - megyek oda hozzá.
- Akira... - kezdi el levenni a ruháit.
- Ichigo mit csinálsz? - állok előtte elvörösödve, de nem bírom tovább, muszáj megharapnom.
- Akira te meg mit..? – tapadok rá a nyakára - ...te meg mégis mi vagy? Te vámpír vagy? – kissé elborul a tekintetem, de ekkor megcsókol.
Mi a fasz van? Francba, nem birok magammal.
Tapadok szájára, és kezdem el az ágy felé tolni. Az ágyhoz érve óvatosan ledöntöm, majd levéve magamról a fölsőmet, fölé másztam, és azonnal ajkaira tapadtam. Hevesen csókoltam, és a kezem felfedező útra indult vékonyka testén. - Mm... - rezzen meg, mikor derekához érek.
Óvatosan kigombolom az ingét, és kibújtatom belőle. Olyan fehér a bőre...
Ajkai után rátapadok nyakára, és végig csókolom a kulcscsontját, és óvatosan megharapdálom. Felsóhajt, de én nem hagyom abba, áttérek a hasára. Köldökét körbe puszilgattam, amitől felnevetett.
 - Csikis. - majd a hajamba dúrt.
Felemelkedtem róla, és csak gyönyörködtem a látványba. Ahogy kiszolgáltatottan fekszik alattam. Olyan gyönyörű...
Természetesen nem sokáig élvezhettem a fölényemet, mert lerántva magához átfordított minket, és ő került felülre. Szinte azonnal nyakamra tapad, és szívogatni kezdi. Kis sunyi. Keze sem tétlenkedik, hasamat kezdi el simogatni, majd kigombolja a nadrágom, és pillanatok alatt lerántja rólam alsónadrágommal együtt, mire én csak pislogok. Mi a fasz?
- Ichigo?? - fogom le egy pillanatra a kezét, ugyanis már alsóbb tájakra tévedt. - Komolyan akarod?
- Nem, csak úgy poénból arra gondoltam, hogy felizgatlak és itt hagylak. Szerinted?
- Hülye kérdés volt, ugye? - nézek rá.
- Eléggé.